5 dolog, amit biztosan nem tudtál rólam...
Ha már személyes sztorik, íme 5 dolog, amit biztosan nem tudtál rólam. Ezeknek semmi közük a kereskedéshez, mégis nehéz őket elfelejteni.
Sok olyan dolog van az ember életében, amire ha 10-20 év távlatából visszatekint nem állíthatja, hogy büszke rá. Ezeket nem szégyellni kell, hanem tanulni belőlük. Nekem is volt az életemben számos olyan esemény, amire ma már vagy nevetve gondolok vissza, vagy szemöldököt felhúzva. Az élet már csak ilyen...
#1
17 évesen leraktam a jogsit és azt hittem enyém a világ, hiszen én már tudok vezetni. Három hónapos "rutinnal" az egyik barátom apukájától kölcsönkaptunk egy Wrangler Jeep-et nyáron a Balatonon. Egy ilyen autót vezetve adja magát a kérdés, hogy vajon miért nem próbáljuk ki "terepen". A dolog nem sült el túl jól. Sikerült vele felborulni a szántóföldön, de mindenki túlélte. Én 2 hónapra kivontam magam a forgalomból, ugyanis a térd, kulcscsont és bordatörés mellett még a gerincem is eltört, így kvázi mozdulatlanul feküdhettem egész nyáron. Volt időm elgondolkodni az életemen...
#2
19 évesen a szüleim kiküldtek egy rokonhoz Detroit-ba 3 hónapra, hogy lássak világot és tanuljak nyelvet. Ez 1997-ben volt. A gépem Amsterdam-ból érkezett meg Detroit-ba, ahol a gépből kifelé tartva rendőrkutyákkal kerestek drogot a gépen utazóknál. Mit ad Isten, nálam elkezdett ugatni a kutya. Gondolom sejted mekkora pánik tört rám, angolul szinte semmit sem tudtam. A sorból kiállítottak és bevittek egy vizsgálószobába, ahol kb. öten beszéltek hozzám egyszerre. Nem sokat értettem belőle, de azt vágtam, hogy le kell vetkőznöm alsónadrágra, hogy átvizsgáljanak. Kellemes élmény volt életem első igazi nagy útján.
#3
Második gimiben annyira nem érdekelt semmi, hogy félévkor sikerült megbuknom kémiából. Nem azért, mert nem értettem, hanem azért mert egyáltalán nem érdekelt. Év végére megembereltem magam és a lehető legjobb átlaggal végeztem, azaz hármassal zártam az évet. Az élet megtanította, hogy nem foglalkozhatok mindig csak azzal, ami érdekel. Finoman szólva sem voltak rám otthon büszkék, de könnyedén sikerült bebizonyítanom, hogy nem az agyammal volt a gond, hanem a hozzáállásommal. Ez utóbbin pedig könnyen lehet változtatni...
#4
14-18 éves korom között hosszú hajam volt és metál zenét hallgattam. Szüleim szerint borzalmasan néztem ki, engem viszont ez nem érdekelt (újfent). A metál zenéhez a hosszú haj és a fekete ruha illett. Igazi lázadó tinédzser voltam. Viszont érettségi után örökre megváltam a hosszú hajviselettől. Hirtelen több sikerem is lett a nőknél:)
#5
2007-ben ihletem volt és írtam egy önfejlődéssel kapcsolatos "regényt". Elsősorban magamnak írtam, így soha nem adtam ki. Érdekes lesz visszaolvasni majd nyugdíjas koromban. Ha még akkor is jónak találom, megmutatom az unokáknak is;).
