|
2009. december 15. kedd, 20:54 |
Nem kell hősnek lenned - vagy mégis?
Tedd fel magadnak azt az alapkérdést, hogy hős akarsz lenni a piacon, vagy pedig pénzt akarsz keresni?
Mit értek ezalatt? Lássuk csak...
... nézz egy kicsit mélyebbre magadba és keresd meg azt az érzést, hogy "igazam kell legyen". Szerintem nem is kell olyan mélyre menned, rögtön meg is vagyunk. Igaz? Na most, hogy ezt a személyiségrészt azonosítottuk dolgozzunk vele egy kicsit.
Gyerekkorodban arra tanítottak, hogyha nincs "igazad" akkor ugyebár "tévedsz". Aztán jöttek a közhelyek, hogy "tévedni emberi dolog" - de persze ezzel Te nem vagy kisegítve, nem bizony, ugye? Az iskolában ki kapott jó jegyet? Aki helyesen felelt a kérdésre, vagyis igaza volt. Ezt jól belénk is nevelték, éljen. A gyerekkori énünk viszont továbbél...
A minap olvastam egy érdekes cikket, ahol azt taglalták, hogy az élőlények közül az ember az aki a legtovább "gyerek" abban az értelemben, hogy nem elég fejlett egyedül döntéseket hozni, a saját lábán megállni. Ezt a kort olyan 18-20 évre teszik. Képzeld el mi lenne az állatvilággal, ha 18 évig egy nősténynek gondoskodnia kellene gyermekéről!? :)
Na de hogy jön ez az egész ide? Úgy, hogy a gyerekkori mintákat szépen visszük tovább, nagyon mélyen leragadva. Te a hétköznapokban csak a felszíni hullámokat veszed észre, azonban ami ténylegesen irányít az a tó alján található... - a mélyebb rétegekben.
... eltelt a 20 év és megérkeztünk. Itt vagyunk "felnőttként" a világban. Mit látunk? Nagy gyerekeket rohangálni magunk körül (ha egyáltalán észreveszed). Miért gondolom?
Hányan tanítják a tőzsdei piacon az alábbiakat?
- találjuk ki hol fordul a trend,
- mi lesz a teteje, hol az alja,
- mikor és mennyin fog fordulni?
A legtöbb "hős" a fordulót keresi. De minek? Könyörgöm, hányan estek 2009 március óta abba a hibába, hogy keresték a fordulót? Ismersz ilyet? Talán a tükörben is látod őt?
Ne hidd, hogy nem ismerem az érzést. A hős el akarja találni a fordulót, sőt előre meg is akarja mondani, és ezt még le is akarja írni különféle fórumokon, hírlevelekben. Aztán majd utólag hallod a következőket:
- "én bezzeg megmondtam"
- "mi voltunk az elsők akik megmondták"
... ha meg nem jött be, akkor meg csend van. Síri csend, hiszen a hős elbukott.
Ez a kis hős mindannyiunkban ott lakozik. Azt akarja, hogy igaza legyen, sőt előre tudja a dolgokat.
Nevezzük nevén a hőst: EGO. Igen, az EGO az, aki tudni akar mindent, bizonyosságot szeretne, biztos dolgokat a lába alatt. A bizonytalanság megöli... ezért válik hőssé. A hősök viszont korán halnak - és korán elszegényednek... ugyebár!
Tovább... (a teljes cikk elolvasásához bejelentkezés és/vagy regisztráció szükséges!)
|
|
2009. július 21. kedd, 16:48 |
Trading lelkiállapot - Te hogy vagy?Az előző cikkemben megtárgyaltuk a trading és a szenvedély kapcsolatát. Azt is említettem, hogy stresszesen, kényszerből, görcsösen nem lehet sikereket elérni a piacon. Ígértem, hogy jelen cikkemben a tradinghez szükséges lelkiállapottal fogok foglalkozni.A sikerhez vezető út alapvető lépéseit egy korábbi cikkemben már kifejtettem. Itt most csak azzal foglalkozunk, hogy milyen lelkiállapotban érdemes leülni a képernyő elé és megkezdeni a tradinget.Kezdjük azzal, hogy mikor NE ülj le kereskedni:- ha KELL és kényszerből csinálod,
- ha ideges, feszült, stresszes, nyugtalan vagy,
- ha "köteleznek" rá,
- ha sietned kell,
- ha közben sokszor megzavarhatnak,
- ha egyszerre több dologra is figyelned kell,
- ha nagy a zaj körülötted,
- ha közben fontos hívásokat vársz,
- ha izgulsz éppen valamiért,
- ha kimerült, fáradt vagy, nem aludtál eleget,
- ha érzed, hogy "csak azért is visszanyerem" az előző veszteséget,
- ha érzelmileg feldúlt vagy,
- ha éppen túl sok sör csúszott már le:)
Hogy mi a megfelelő lelkiállapot? Feltételezhetően mindenkinél más, de azért az alapok nagy valószínűséggel megegyeznek. Ahhoz, hogy valamire figyelni, fókuszálni tudj, nyugalomra van szükséged. Zajos, idegbeteg környezetben erre nincs lehetőséged. Tovább... (a teljes cikk elolvasásához bejelentkezés és/vagy regisztráció szükséges!) |
|
2009. július 06. hétfő, 21:57 |
Mi az, ami igazán számít?Lassan egy éve indítottam el az oldalt. Azóta nagyon sok hasznos cikk, fórumbejegyzés és hozzászólás született, amit köszönök mindenkinek. Ugyebár az oldal célja hozzásegíteni titeket a sikeres tőzsdézéshez, ellátni azokkal az információkkal, tanulságokkal, amivel megkímélheted a számlád a szisztematikus ledarálástól.
Ez mind szép és jó, de az életed célja nem "csak" a pénz. Sokat gondolkoztam már ezen és arra jutottam, hogy nem is az számít, hogy mennyid van, vagy hogy hány sikeres tőzsdei ügyleten vagy túl, esetleg mennyire érted az opciókat. Ha egy magasabb szintről tekintesz a saját életedre, mindez teljesen felesleges.
Tudom, hogy ez szokatlanul hangzik tőlem, de ha jobban belegondolsz, egy magasabb dimenzióban, mindez nem számít.
Akkor mégis mi számít?Az, hogy jól érezd magad, hogy jelen legyél az adott pillanatban, mindegy mit hoz a pillanat maga. Tegyük fel, átlagosan még 40 éved van hátra. 40 év = 14600 nap! Csak rajtad múlik, hogyan éled meg ezt a 14600 napot. Görcsösen, stresszesen, kényszerből?Tovább... (a teljes cikk elolvasásához bejelentkezés és/vagy regisztráció szükséges!) |
|
2009. május 18. hétfő, 19:32 |
Te mersz segítséget kérni?Tudod mi az alapvető különbség az amerikai és a magyar iskolai oktatás között? Itt most elsősorban nem a színvonalra és a tartalom mélységére gondolok...
Az óriási különbség, hogy Amerikában csapatmunkára nevelik a gyerekeket. Közösen kell feladatokat megoldaniuk, projekteket kivitelezniük. Már egész pici korban arra nevelik őket, hogy működjenek együtt a többiekkel. A közös feladatok aránya 50:50 az egyéni tesztekhez képest.
Ezzel szemben itthon mi zajlik? Amikor még az iskolák padjait koptattam az volt a trend, hogy mindenki egyedül oldotta meg a feladatokat, legyen az röpdolgozat, zh, vizsga, stb. A közös munkára való ösztönzés minimális volt. Sőt ha valaki össze akart dolgozni a másikkal egy vizsga során, azt azonnal szankcionálták. Hogy miért fontos mindez? Nézz csak körül, hogy mit alakított ki ez a nevelés? A legtöbb ember megtartja magának a tudását, egyfajta kompetitív előny illúzióját kovácsolva. Sokszor tették már fel nekem is a kérdést, hogy miért éri meg ingyen publikálni a tudásom? A válasz nagyon egyszerű: nem vagyunk különálló szigetek! Sokan féltik a tudásukat, nem adják ki, nem osztják meg. Ez a régi befásult rendszer energiája. A jövő sikere az együttműködésekben van.
Tovább... (a teljes cikk elolvasásához bejelentkezés és/vagy regisztráció szükséges!) |
|
2009. február 06. péntek, 18:58 |
|
Szabad hibáznod?
Olyan társadalomban nőttünk fel, ahol arra tanítottak minket, hogy tökéletesnek kell lennünk, nem szabad hibáznunk. Emlékezz csak vissza milyen volt az általános vagy a középiskolában? Gyerek fejjel arra neveltek minket, hogy nem szabad hibázni, nem tévedhetsz. Ha tévedsz, egyest kapsz vagy intőt. Minden tévedésedért megbüntettek, szidalmaztak, sőt még a szüleidet is behívatták és panaszkodtak rád.
Kialakították benned azt a képet, hogy nem hibázhatsz, mert ha igen, akkor büntetést fogsz kapni.
Ki ne élte volna át azt a szégyenérzetet, amikor egy rossz jeggyel az ellenőrződben sétálsz hazafelé és azon gondolkozol, miképp fogod ezt otthon előadni. Már megint hibáztál és ezért nem csak az iskolában bűntettek meg, de még otthon is meg fognak. Ilyenkor jöttek a szokásos szülői fenyítések, nem nézhettél tévét, nem kaptál fagyit, stb. Ki ne élte volna ezt át?
Vajon ennek mi lett az eredménye? Az, hogy felnőtt fejjel NEM MERÜNK hibázni, mert beleégett az idegrendszerünkbe, hogy hibázni nem szabad, mert azért büntetés jár! Büntetés a társadalomtól, a szüleinktől, a barátainktól, a párunktól, stb. Egy szó mint száz, NEM SZABAD hibázni... - tévedés...
Mi köze ennek a tradinghez és a tőzsdepiacokhoz?
Tovább... (a teljes cikk elolvasásához bejelentkezés és/vagy regisztráció szükséges!)
|
|
2009. január 14. szerda, 19:54 |
Elviseled a rövidtávú fájdalmat?Sokan tévesen azt feltételezik, hogy az ember racionális lény. Nem az. A felszínen látszólag a döntéseink mögött meghúzódik a ráció, de a forrás, ahonnan a döntések táplálkoznak csak az érzelem nyelvét beszéli.
Kétféle alapvető elemi energia mozgat mindenkit: fájdalom - boldogság.
A fájdalmat kerüljük, a boldogságot keressük.
Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a fájdalmat elkerüljük. A boldogságot szüntelen hajszoljuk, keressük a boldogabb élethez vezető utat. Ez rendben is van. Alapvetően ennek így kell működnie. A hibát ott követjük el, hogy nem vagyunk képesek meglátni, hogy sok esetben a boldogsághoz vezető út fájdalommal van kikövezve. Előfordul, hogy fel kell tudni vállalni a rövidtávú fájdalmatkat, kellemetlenségeket ahhoz, hogy ráléphessünk a boldogsághoz vezető útra. Mivel az idegrendszerünk úgy működik, hogy a fájdalmat zsigerből elutasítja, így előfordulhat, hogy a boldogsághoz vezető utat sem találjuk meg, mert nem vállaljuk fel tudatosan a fájdalmat.
Ha ezt nem ismerjük fel, letérünk a boldogsághoz vezető útról, megalkuszunk és éljük az átlagosat. Pedig mennyiből állt volna elviselni az átmeneti fájdalmat? Ilyenkor tudatosulnia kell, hogy a fájdalom átmeneti és van egy magasztosabb cél, amiért ezt el kell viselnünk.
Mi a kiút? Természetesen erre is van megoldás.
Tovább... (a teljes cikk elolvasásához bejelentkezés és/vagy regisztráció szükséges!) |
|
2008. december 27. szombat, 11:30 |
Felismerted már a core identity vágyaidat?Az előző cikkben kifejtettem a kétféle identitást: core identity és shell identity.
Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, hogy miképp lelhetsz rá saját igaz core identitásodra. Az előző cikkben tisztáztam, hogy a core identitás az a személyiségrészed, amelyik a valódi énedet adja, azokat az érzéseket és vágyakat, amelyek igazán megmozgatnak.
Tudod, az anyagi célokkal mindig az a nagy gond, hogy illuzórikusak. Hogy miért? Mert ha jobban belegondolsz akkor egy új ház vásárlásakor nem a sok új téglát és ablakot szeretnéd, hanem azt az érzés, amit az új ház adni fog neked. Nem a ház a lényeges, hanem az az új élet, amit a ház segítségével meg fogsz tapasztalni. Lényegében nem házat veszel, hanem érzést. Azt hiszem, hogy a világon minden dologgal ugyanígy vagyunk. Az új autó, a sok pénz, az utazások, mind mind érzések generálására jók. Azért csináljuk, mert érzéseket vált ki, remélhetőleg pozitív érzéseket. Vagyis a végső cél minden esetben az érzések kiváltása. Érezni akarunk, élni akarunk, tapasztalni akarunk. Az élet nem más mint tapasztalás és érzések állandóan hömpölygő folyama.
Sokan esnek abba a hibába, hogy éveken keresztül hajszolnak egy célt, aztán mikor elérik, pusztán ürességet éreznek. Kiégettség követi a cél elérését, mert nem adott igazi érzéseket, csak illúzió volt, vagy pedig nem a core identitással kapcsolatos érzéseket adta.
A core identitásod tapasztalatot és érzéseket szeretne, nem tárgyakat és célokat. Ha shell és core identitásod összhangban dolgozik egymással, harmonikus és teljes életet élhetsz.
Nos, felmerülhet a kérdés, hogyan találhatsz rá az igazi core identitásodra? Erre van egy nagyon de nagyon egyszerű feladat. Ugyan a feladat egyszerű, de egy picit időigényes. Őszintének kell lenned magadhoz és rá kell szánnod az időt.
A feladat a következő:
Tovább... (a teljes cikk elolvasásához bejelentkezés és/vagy regisztráció szükséges!)
|
|
2008. december 22. hétfő, 12:05 |
Az vagy, aki lenni akarsz?Az előző cikk szerves folytatásaként kétféle identitásról kell beszélnünk. Angolul: core identity vs. shell identity. Vagyis a mag identitás kontra a héj identitás. Definiálom mindkettőt, hogy jobban értsd miről beszélek:
Shell identity: az a személyiségrészed, identitásod aki a felszínre vágyik. Szüksége van pénzre, autóra, házra, hajóra, stb. Ez a részed felel a célok elérését motiváló viselkedésedért. Neki a látszat kell és tárgyakat akarja birtokolni. Ez az identitás egy kicsi illuzórikus világban él, mert azt hiszi, hogy a célok és a felszín meg fogja hozni az áttörést és boldog lehet. Nem lehet, de hamarosan kiderül miért nem.
Core identity: a valódi éned. A lényed legmélyén meghúzódó identitás, aki létrehozni akar, teremteni, kibontakozni, fejlődni, hozzájárulni a világhoz és nyomot hagyni. Ez az éned ki akar téged emelni a tömegből, érvényesíteni akar.
Mi értelme ennek az egésznek?
Tovább... (a teljes cikk elolvasásához bejelentkezés és/vagy regisztráció szükséges!)
|
|
2008. december 14. vasárnap, 12:40 |
Birtoklod vagy éled?A világ mai tudatszintjén az egyik elsődleges emberi szükséglet a birtoklás. Birtokolni akarunk pénzt, hírnevet, bőséget, sikereket, de legfőképpen érzéseket. A birtoklás nem egyszerű kérdés. Ha megvizsgáljuk ennek az egzisztenciális pszichológiai alapjait akkor oda lyukadunk ki, hogy a birtoklás egyfajta indirekt visszaigazolás a saját létezésünkre. Az egzisztenciális félelem a létezéstől és az azzal járó elmúlástól való félelem. Az elmúlástól való félelem tudattalan ellenreakciója önmagunk fontosságának hangsúlyozása és a birtoklás. Nézzük csak a birtoklás kérdését. Mindent birtokolni akarunk, mert azon keresztül igazoljuk vissza puszta létezésünket. Nincs ezzel semmi gond, de...
Biztos veled is előfordult már, hogy egy kitűzött célt nem sikerült elérned, bármennyire is akartad. Mindent bevetettél, de mégsem érted el amit akartál. Nagyon akartad, vizualizáltad, elképzelted, beszéltél róla, vágytál rá és mégsem sikerült elérned. Ilyenkor hibás volt az élet, a világ, a többi ember, stb.
Vajon eszedbe jutott-e hogy a célod elérése valami mástól függ? Mire is gondolok?
Tovább... (a teljes cikk elolvasásához bejelentkezés és/vagy regisztráció szükséges!)
|
|
|
Az igazi kockázatmenedzsment... 
Kövesd a kötéseimet... 
