Éld meg a bizonytalant!

A legtöbben a biztosat keresik az életük minden területén. Emiatt nagyon sok lehetőséget szalasztanak el. Én is ilyen voltam, tudom milyen érzés. Elmesélem...

A biztonságra való törekvés

A gyerekkoromban látott szülői mintáim nagyon erősen elültették bennem a biztonságra való törekvést és a maximalizmust. Csak akkor voltam "jó", amikor 100%-os lett a dolgozatom. Ha pl. úgy hoztam haza 5-öst, hogy csak 90%-ot írtam akkor nem volt felhőtlen az öröm, mert ugyan viccesen, de elhangzott, hogy mit rontottam el 10%-ban.

Ez a felnőttek számára lehet, hogy humoros volt, azonban gyerekként nem hagyott önfeledt mosolyt maga után.

Érettségire készülve

Még ma is tisztán emlékszem, hogy érettségire úgy készültem, hogy precízen kijegyzeteltem az összes könyvet és füzetet, azokból elmetérképet gyártottam kézzel (1996-ban), majd a térképet és a jegyzetet együtt tanultam. Tudtam, hogy van hátra x napom az írásbeliig, így beosztottam előre, hogy naponta hány órát kell tanulnom úgy, hogy közben mindegyik tételt ismételni is tudjam. Előre meghatároztam, hogy legalább 5x átismétlek mindent, ahogy haladok előre.

Pontosan tudtam, hogy délelőtt hány órát kell ehhez tanulnom és délután mennyit. Hiába hívtak le a barátok focizni, ha nem voltam tökéletesen kész az aznapra kitűzött tanulási tervemmel, inkább ültem otthon.

Mivel 17 évesen már elvégeztem az Agykontrollt, így esténként lefekvés előtt az aznapi leckét "memóriafogasokra" akasztottam (Agykontroll technika) és átadtam a tudatalattimnak további tárolásra. Tudtam, hogy "nem hibázhatok". Biztosra kellett mennem. Szó se róla, ez olyan többletenergiát igényelt, ami teljesen kimerített, de a biztosat akartam!

Ugyan az érettségim jól sikerült, mégis nagyon sokat veszítettem ezzel a hozzáállásommal.

Mit veszítettem?

Rengeteg időt!

Bőven elég lett volna fele annyi időt készülni és nem a beton biztosra hajtani, mert úgy legalább lett volna időm másra is a jó időben, nem csak tanulni. De hát a mintáim a tökéletességre tanítottak, így gyerek fejjel nem tehettem mást, mint követtem a mintákat. Még nem tudtam ez később mit fog okozni...

Hosszú távú hatások

A maximalista, biztonságra törekvő mentalitást szépen cipeltem tovább a tanulmányaim és állásaim során. Nagyon nehéz volt folyamatosan megfelelnem a saját magam által felállított maximalista követelményrendszernek. Mesterségesen generáltam magamnak a stresszt. Így utólag visszatekintve elképesztő mennyiségű időt és energiát pazaroltam a "biztosra".

Sokszor azért nem mentem el egy állásinterjúra, mert azt gondoltam, hogy nem tudok eleget. Pedig később kiderült, bőven eleget tudtam volna, de emiatt lemaradtam. Számtalanszor azért nem ugrottam bele üzleti lehetőségekbe, befektetésekbe, mert a "biztosat" kerestem. Ma már tudom, hogy ennek hatalmas ára volt: idővel és kihagyott lehetőségekkel fizettem meg.

Éld meg a bizonytalant!

Hosszú-hosszú évek alatt jöttem rá és tanultam meg azt, hogy megélni a bizonytalant és elfogadni a dolgok hullámzását sokkal kifizetődőbb, mint ragaszkodni a biztoshoz. Ha az élet bármely területén érvényesülni akarsz és sikeressé válni, akkor el kell fogadnod, hogy a dolgok változnak, semmi sem biztos. A kockázatokat kell tudnod kezelni!

A mai világban a legnagyobb kockázat ha nem vállalsz kockázatot! El kell fogadnod, hogy a dolgok "volatilisek". Lehet, hogy az első vállalkozásod csődbe megy, lehet, hogy a befektetésed nullázod le, bármi lehet. De ha azért nem indulsz el, mert a biztosat keresed, AKKOR GARANTÁLTAN KUDARCRA VAGY ÍTÉLVE!

Nincs biztos befektetés sem. A bankbetét és befektetési alapok is hordoznak kockázatot, csak sok embernek azért tűnik biztosnak, mert nem lát bele, nem érti, nem látja át. A biztos egy illúzió. Hiába fektetsz ingatlanba holnap, lehet, hogy esik az ára 10%-ot középtávon.

Nincs biztos. Hullámzás van! Ezt fogadd el!

Azért írom mindezt le, mert én nagy árat fizettem ezért és hátha te tanulsz belőle. Nagy lehetőségeket szalasztottam el mind üzletileg, mind pedig a trading világban. Sok dologból nem azért maradtam ki, mert nem tudtam róla, hanem azért mert nem éreztem kellően biztonságosnak. De ma már tudom, hogy semmi sem az, így ha ésszerűen tudom a kockázatokat kezelni, akkor minél több "lehetőségbe" ugrok bele, annál nagyobb a valószínűsége a profitábilis kimenetelnek.

Ugyanez igaz az iránymentes kereskedésre is. Minél nagyobb az előfordulások száma, minél nagyobb a minta, annál jobban kiadja magát a valószínűség is. A bizonytalantól való félelem leblokkol és alapvetően gátolja a sikert.

A biztosra való törekvés egy dologra jó: biztos kudarcot szül!