Opciós joggyakorlás és ráhívás

Az opciós jogok gyakorlása és a ráhívás két fontos fogalom, amelyet minden opciós kereskedőnek meg kell értenie.

Amikor egy opciós szerződés lehívásra kerül, az opció birtokosa (a vevő) jogosult a mögöttes eszköz megvásárlására vagy eladására a kötési áron. Például, ha egy befektető egy 50 dolláros kötési árú vételi opcióval rendelkezik, és a mögöttes eszközzel jelenleg 60 dolláron kereskednek, a befektető lehívhatja az opciót, és megvásárolhatja a mögöttes eszközt 50 dollárért. Az opció eladója (a kiíró) ezután köteles a mögöttes eszközt a kötési áron eladni vagy megvenni.

Az opciók hozzárendelése másrészt akkor történik, amikor a vételi opció kiíróját egy lehívási értesítéssel párosítják (assignment), és kötelezik arra, hogy a mögöttes eszközt a kötési áron adja el. Hasonlóképpen, amikor egy eladási opciót engedményeznek, a kiíró köteles megvenni a mögöttes eszközt a kötési áron.

Fontos megjegyezni, hogy a lehívás és a ráhívás különböző dolgok. A lehívás az opció birtokosának választása, míg a ráhívás (assignment) az opció kiírója számára kötelező.

Az opciós kereskedőknek azzal is tisztában kell lenniük, hogy nem minden opciót gyakorolnak. Sok opció értéktelenül jár le, és soha nem kerül lehívásra. Valójában gyakori, hogy az opciók lehívás nélkül járnak le, különösen azok az opciók, amelyek OTM-ek.