Elmentem úszni. Sokat tanultam belőle...
Jó ideje halogattam már az úszást, pedig tudtam, hogy jót tesz a gerincsérvemnek. Meglepő, de én is tudok halogatni:). Most rávettem magam és elég sokat tanultam belőle.
Miért éppen az úszás?
Több mint 10 éve kialakult nálam egy deréktáji gerincsérv, ami szerencsére nem korlátozza túlságosan a mindennapjaimat, de foglalkozni kell vele. Régebben gyógytornáztam rá, de az úszás is mindig javasolt volt. Legjobb természetesen a hátúszás, de azt is szabályosan, mert egyébként többet árthat, mint amennyit használ. Emlékeim szerint második általánosban tanulhattam meg úszni iskolai keretek között. Soha nem féltem a víztől, így az úszás sosem volt diszkomfortos, csak egyszerűen macerásnak tartottam és nem volt kedvem hozzá.
Azt viszont éreztem, hogy az, hogy fennmaradok a vizen az egészen más, mint a szabályos technika. Ezért úgy gondoltam, hogyha el is kezdek úszni, igénybeveszem egy profi edző segítségét vén fejemre. Sikerült is egy magánoktatót találnom, akinél néhány napja vettem az első órát.
Lőttem magamról egy nem túl vidám képet az első alkalom előtt:)
Első néhány hossz
Kezdésként azt kérte, hogy ússzak egy hosszt mellben, majd háton, majd gyorsban. Indítottam a mellel, de rögtön le is állított, hogy ne úgy mellezzek, mint a nyugdíjasok a termálban, hanem dugjam be a fejem a víz alá. Aztán jött a hátúszás ahol szintén volt vagy 5-6 kifogásolni való tényező. A gyorsúszást pedig 2-3 csapkodás után le is állította. Nem voltam túl vidám így elsőre:(.
Miután tisztáztuk hol vannak a gyenge pontok, elkezdtünk fókuszálni a hátúszásra, mert ez az ami a legjobban szolgálja most a célom. Kaptam ilyen-olyan feladatokat és elképesztő volt átélni 40 éves fejjel, hogy mennyire nehéz elszakadni a rossz beidegződésektől. A hátúszásnál szinte semmit sem csináltam szabályosan, hiába maradtam fenn a vizen és tudtam haladni. Először próbáltuk a láb majd a kartechnikát csiszolni és megdöbbenve tapasztaltam, hogy 1-2 apró változtatás itt-ott mennyivel könnyebbé és élvezetesebbé tette a haladást. A végére már éreztem, hogy a változtatások eredményeképp kevesebb energiát vitt el egy hossz és nagyobb élvezet volt (szeretni sosem fogom).
Egy jó tanár időt és energiát spórol
Annak ellenére, hogy idegenkedtem attól, hogy edző segítségét vegyem igénybe 40 éves fejjel, mégsem bántam meg, mert saját magamtól ezeket a hibákat soha nem tudnám kijavítani, ugyanis nem látom magam úszás közben felülről (sajnos).
Kínkeserves próbálkozásaim közepette nem tudtam ellenállni a gondolatnak, hogy ez a jelenség mennyire analóg a pénzügyi piacokon bukdácsoló kezdők életével. Nem látják a saját hibáikat és 1-2 rossz beidegződés lehet a vízválasztó a veszteség és nyereség között. De sokan vagy túl büszkék segítséget kérni, vagy nem is sejtik, hogy vannak rossz beidegződéseik. Magunkat sosem látjuk kívülről, így hibáink nagy része is feltáratlan maradhat.
Mindig is híve voltam annak, hogy a szaktudást és tapasztalatot érdemes megvásárolni és nem kell mindenben feltalálni újra a kereket. Nekiállhattam volna magamtól okoskodni az úszásról, de miért ne olyanra bízzam ezt, aki 30 éve oktatja? Az ő idejét és tapasztalatát irreálisan alacsony áron meg lehet venni ahhoz képest, amennyi energiába és szenvedésbe kerülne magamtól megtanulni helyesen háton úszni.
Legfőbb tanulságok
Ez a tapasztalat három dolgot erősített az életemben:
- Vedd meg a tudást és tapasztalatot, mert sokkal olcsóbb és kevésbé fárasztó, mint magadtól rájönni.
- A rossz beidegződések sokszor rejtett módon, tudattalanul gátolják a teljesítményt és okoznak alacsony önbizalmat.
- Teljesen mindegy, hogy hány éves vagy, nem szégyen profi segítséget kérni. (azon túl mérhetetlen energiát és időt spórol meg).
